A XIX. század és a XX. század eleje a vasútfejlődéséről szólt. Miután 1825-ben feltalálták a vasúti közlekedést, a személyszállítás Nagy-Britanniában szüntelenül nőtt, az első világháború előtt átlépve a 1,5 milliárdos számot. A folyamatosan növekvő kereslet ezen szolgáltatásra új vasútvonalak építésére ösztönözte a befektetőket. Csupán az 1836 és 1847 közötti időszakban a Parlament engedélyezte 8 ezer mérföldnyi vasútvonal kiépítését, melynek értéke 200 millió font volt. Ez az összeg megfelelt az akkori brit GDP-nek!
A brit vasúti társaságok a gazdagságukról voltak híresek
Az 1835-ös évben alapított Great Western Railway öt évvel később kezdett utasszállításba London és Bristol között, 1850-ben pedig a közel 2,5 millió utas szállításából származó bevétele elérte a 630 ezer fontot (több mint 60 millió font lenne a jelenlegi értéke). Az áruszállításból származó bevétel meghaladta a 200 fontot (közel 20 millió font a 2015-ös valutát tekintve).
Miután megépítették a walesi szénbányákhoz vezető síneket, a szállítási űrtartalom 1875-ben a kétezer mérföldnyi sínpályán 50-szeresére nőtt, a bevétel meghaladta a 3 millió fontot, a 36 millió utasnak eladott jegyek árából származó bevétel pedig elérte a 2,5 millió fontot.
Mivel a vasútnak nem volt konkurenciája, ezért nyereséges vállalkozások voltak. Nemcsak csodálatos, kastélyokra emlékeztető pályaudvarokat építettek, de az ország leghosszabb hídjait, völgyhídjait és alagútjait is ők építették. Feltehetően a vasúttársaságok által épített leghíresebb létesítmény a (fényképen látható) skóciai Forth-öböl. A szerkezet 2,5 km hosszú és a vízfelszín fölött 110 m-rel helyezkedik el. A vasúttársaságok még saját hajókat is építettek, vasúti összeköttetést kínálva az Atlanti-óceánon vagy a La Manche csatornán keresztül.
Az ipar fejlődése a vasútnak köszönhetően
A vasútnak köszönhetően először Nagy-Britanniában, majd a kontinensen és az USA-ban fejlődött a nehézipar, melynek az európai központja áttevődött Nagy-Britanniából a kontinensre, elsősorban Németországba. 1892 és 1896 között a francia vasutak kb.110 millió tonnát szállítottak évente, a németek pedig 270 millió tonnát. Ez utóbbi országban a növekedés mértéke közel 10%-os volt, ami közel kétszerese a Franciaországban tapasztalhatónál. Ugyanilyen gyorsan fejlődött a vasút az USA-ban és Oroszországban. 1900-ban a vasúthálózat az egész világon 800 ezer km hosszú volt,és a következő négy évben évente 16 ezer km-rel növekedett. 1914-ben csupán a brit vasúti társaságok összesen 600 ezer embert alkalmaztak!
Ne feledkezzünk meg a magyar vasútépítési őrületről sem!
A jövő héten az Áruszállítás történetének következő részében, a gőzhajtású teherautókról lesz szó.
Előző részek:
Az áruszállítás története 1. rész – a római kőburkolattól az acélrugós masinákig
Az áruszállítás története 2. rész – így keresett egy brit herceg vagyonokat az olcsóbb szállítás révén
Az áruszállítás története 3.rész – hogyan múlták felül a vasútvonalak a postakocsikat és a belvízi hajózást
Az áruszállítás története 4. rész – az elfűrészelt gőzkocsi-kerekekről és a zseniális lengyel tervezőről
Fotó: Wikimedia Commons