Ma arra emlékezünk, hogy az Oroszok hogyan próbálták ellopni a lengyelektől a vasúti szerszámgépeket gyártó „üzem szellemét”.
A vasútnak köszönhetően virágzott az ipar, ami nemcsak a szén-, nyersanyag- és késztermékszállításnak volt az eredménye, hanem a vasúttársaságok növekvő szükségleteinek is. A sínekre való kereslet növekedésre késztette a vaskohászatot, az egyre növekvő és tökéletesedő szerszámpark pedig egyre jobb gépeket igényelt. Előbb a brit, majd az amerikai vaskohászat gyors fejlődése pont a vasútvonalak kiépülésének volt köszönhető. Hasonló volt a helyzet Németországban és Oroszországban.
A vasút stratégiai jelentősége
A XIX. században a mozdonyokat és a nagy szerszámgépeket gyártó üzemek stratégiai szempontból jelentősek voltak a kormányok számára, hasonlóan a mai űriparhoz.
Lengyelország felosztása után a vasút a megszállási területtől függően orosz, német vagy osztrák gőzjárműveket üzemeltetett. A vagonokat a varsói Lilpop, Rau és Loewenstein gyár valamint a Fabryka Wagonów i Maszyn w Sanoku (Sanoki Vagon- és Masinagyár) építette.
A megszállók egyike sem engedélyezte, hogy a lengyel területeken mozdonygyár létesüljön. Azonban Varsóban az iparosok egy csoportja 1898-ban létrehozta 1 millió zlotyi kezdőtőkével a Fabryka Maszyn Pomocniczych – Gerlach i Pulst (Segédgépgyártó Gerlach és Pulst Gyár) részvénytársaságot. A Wola kerületben, a Dworska utcában található új gyár igazgatója Andrzej Dowkonnt lett. A következő évben az üzem megépítette az első szerszámgépét, egy nehéz modellt a vasút számára. Az első világháború előtt a Spółka Akcyjna Fabryki Maszyn Gerlach i Pulst (Gerlach és Pulst Masinagyártó Részvénytársaság) 750 embert alkalmazott.
A lengyel masinának nem akadt párja egész Eurpában
A nagy népszerűségnek örvendő Wystawa Przemysłu i Rolnictwa w Częstochowie (Częstochowai Ipari és Mezőgazdasági) Kiállításon 1909-ben a szakemberek úgy ítélték, hogy a GiP gépek kiszoríthatják az importot. A szerszámgépek között voltak nagy, 100 tonnás és 100 lóerős esztergáló-gyaluló gépek, és 120 tonnás gyalugépek is, melyek 10 m hosszúságú és 3,6 m szélességű elemek megmunkálására voltak képesek. A GiP gépek pl. legfeljebb 14 m átmérőjű és 50 tonna tömegű gőzturbinák vagy páncélozott tornyok megmunkálására voltak alkalmasak. A Gerlach i Pulst nagy-sebességű, gőzgépek kerekének és vázának megmunkálására szolgáló masinája a legnagyobb teljesítményű ilyen jellegű gép volt Európában. Sajnos nem került sor piaci megmérettetésre a német és amerikai gépekkel, mivel kitört a háború és kiürítették az üzemet. 1915-ben, már Piotrogródban, a GiP munkásai befejezték a két 160-tonna súlyú, gőzkocsi motorokhoz való esztergagép összeszerelését.
A GiP a császárság legnagyobb méretű gyára volt, a birodalom nehézgép-gyártásának 91%-át tette ki. Vezető üzemmé vált az egész világon. A sikert a felelős feladatok fiatal emberekre bízásának, a kiváló német tervezők és a cseh Wilhelm Hromadka mérnök elkötelezettségének köszönhették. Az utóbbi a műhely vezetője lett.
Az obuhivi üzemek vezetője, M. Kisilew azt mondta, hogy „ Nemcsak a gépeket kell Oroszországba szállítani, hanem ennek a gyárnak a szellemét is; ez utóbbi már soha nem fog visszatérni Lengyelországba.” A gyár szellemisége azonban visszatért a munkásokkal és a technikai személyzettel együtt, akik megépítették Pruszkówban a szerszámgyárat valamint a Fabryka Karabinówot (Puskagyárat) a GiP helyén, Varsóban.
Az Áruszállítás Történetének következő részében arról lesz szó,
hogyan fejlődtek az első belsőégésű omnibuszok és hogy elsőként ki keresett rajtuk nagy pénzeket.