A kezdetleges belsőégésű motorok már a XIX. század közepén megépültek. Étienne Lenoir 1862 májusában épített benzinmotort a járművébe. Egy évvel később ez a jármű 18 km-es utat tett meg. Az áruszállítás történetének ez a része arról szól, hogy mi lett ennek a tapasztalatnak a következménye.
Lenoir nem volt elragadtatva a járműve által elért 6 km/h-s sebességgel. Azonban a mérnök néhány komoly eredményt ért el: a világítógázt benzinnel cserélte fel, feltalálta a karburátort, valamint az elektromos gyújtót tekerccsel és gyertyával.
Franciaországban még néhány feltaláló tervezett benzin- és gázmotorokat, azonban végeredményben a kereskedelmi sikert egy német, Nicolaus Otto érte el, aki a (mai nevén) Deutz AG gyárban készített beépíthető gázmotorokat. Azonban nem ő építette be őket elsőként az autókba.
A Bécsben dolgozó Siegfried Marcus előzte meg őt, aki szintén nem tett vagyonra szert ezáltal. Csupán Carl Benz és Gottlieb Daimler gazdagodtak meg az ötlet megvalósításának köszönhetően.
A Daimler legyártja az első teherautót
1895 – ben Benz megépítette az első teherautót, lényegében egy kisteherautót. Öt évvel később már három különböző modellt kínált:
- 1250 kg szállítási kapacitású, 6 lóerős, 1 hengeres motorú,
- 2,5 tonnás, 1 hengeres motorú, 10 lóerős,
- 5 tonnás, 14 lóerős, 2 hengeres modelleket.
1895 felében elindult Németországban az első autóbuszjárat, mely Siegen – Netphen – Deuz városokat kötötte össze. Hasonló szolgáltatásokat kínáltak Franciaországban, Nagy – Britanniában is, de ezekben a városokban az útvonalakon gőzhajtású omnibuszok közlekedtek.
1894 – ben a Hermann Hotel egy omnibuszt rendelt a Daimlertől. Két évvel később a Daimler már négyféle alvázat kínált, melyre 1,5 tonnától 5 tonnáig terjedő szállítási kapacitással rendelkező busz vagy teherautó karosszéria ráépítése volt lehetséges. Mindegyik jármű 2-10 lóerős, 2 állóhengeres motorral rendelkezett. A sebességváltó 4 fokozattal rendelkezett, és bőrszíjakkal működött. Az árak 5200 márkánál kezdődtek, és 8500 márkánál végződtek.
A britek a Daimler nyomdokába lépnek
A következő évben a cég dicsekedett, hogy 13 teherautója (ebből 7 tíztonnás) van épülőben a sörgyárak számára és 16 más vállalkozások részére (ebből 6 könnyű jármű). A Daimler 4-féle autóbuszt is kínált, melyek 6 – 16 hellyel rendelkeztek. A márka első kliense 1898-ban indított járatot egy 10 személyes, 10 lóerős autóbuszt használva. A jármű a Küzenzelsau – Mergenthein útvonalon járt.
Panhard, a Daimler francia licenctulajdonosa, elsőként alkalmazta a klasszikus felépítést: a hűtő és a motor a elől, a hajtásmű a hátsó kerekeknél. Ez az elrendezés széles körben elterjedt. Hamarosan a brit gyártók is elkészítették a benzinmotoros teherautóikat, a Daimler és Panhard szerkezetek mintájára. Ezek könnyebbek voltak, és egyszerűbben kezelhetők a gőzhajtásúaknál, mivel nem igényeltek gyakori vízutánpótlást és füstcső-tisztítást. Azonban senki nem lehetett biztos benne, hogy végül melyik meghajtás fog győzedelmeskedni.
Az Áruszállítás Történetének következő részében arról lesz szó, hogy a brit posta hogyan keltette fel az emberek tehergépjárművek iránti érdeklődését
és hogy ez milyen hatással volt a szállítócégek fejlődésére.