A XIX. és a XX. század fordulóján az új járművek fenntartási költségei képesek voltak romba dönteni a tulajdonosaikat. Az első gumikerekek árai is hatalmas összeget jelentettek az autóbuszos fuvarozók számára. Íme a következő adag érdekesség a közlekedés magával ragadó történetéből.
A lovas járművek növekvő forgalma az utcákon a városlakók számára sok kényelmetlenséget okozott. A legyek rajait vonzó bűzlő trágya, a balesetek, végül pedig a macskakövön dobogó lópaták zaja mind kedvezett az új közlekedési eszközökkel való kísérletezésnek.
A gazdag Franciaországban az első buszjárat 1897 áprilisában indult. Három gőzhajtású Scott omnibusz pótkocsi (mindegyik szerelvényen több mint 40 utas fért el) közlekedett Courbevoie és Colombes között. A jármű 4 óra alatt 200 kg kokszot égetett el, és 600 l vizet használt el. Az útvonalat három részre osztották fel, és a jegy ára mindegyik szakaszon azonos volt: az első osztályra 15 centime-be került, a másodosztályra pedig 10-be. Az első négy hónapban a társaság 175 ezer utast szállított, azonban tizennégy hónap után a társaság csődbe ment.
A következő ilyen típusú kezdeményezésre 1901-ig kellet várni, amikor Normandiában, Le Havre környékén, elindították a De Dion herceg által finanszírozott buszjáratot egy 15 lóerős, benzinmotoros autóbusszal, melyben 16 utas és 300 kg csomag fért el. A kalauz óránként 60 centime-t keresett. A jármű 13 ezer arany frankba került.
A szerencse gumikerekeken jár
- júniusának közepétől megindult a rendszeres autóbusz-közlekedés Párizsban. Az ugyanettől az évtől működő Messageries de Barcelonnette busztársaság öt 16-személyes buszt üzemeltetett a provence-i Barcelonnette körüli útvonalakon. A járművek vezeti és utasai minden nap üzemzavarokkal néztek szembe. Az autóbuszok alá háziállatok estek be, eltörtek a rugók, a gyújtás (magneto) pedig gyakran felmondta a szolgálatot. A gumikerekek nagyon hamar tönkrementek az egyenetlen utakon.
Az első hat hónapnyi működés után az új gumiabroncsokra kiadott költség átlépte a 2400 frank értéket, a benzinre a 925 frankot, a motor- és sebességváltó olajokra pedig a 800 frankot. A fuvarozó a PLM vasúttal való együttműködésnek köszönhetően maradt fenn. Az utasok száma folyamatosan nőtt és 1912-ben a cég már 12 Berliet és Renault márkájú autóbusz tulajdonosa volt, melyek két különböző útvonalon közlekedtek, melyből az egyik szezonális volt.
A Trans.INFO Az áruszállítás örténetének következő részében arról lesz szó,
hogy a haditengerészet hogyan járult hozzá a benzin elterjesztéséhez.
Előző részek:
Az áruszállítás története 1. rész – a római kőburkolattól az acélrugós masinákig
Az áruszállítás története 2. rész – így keresett egy brit herceg vagyonokat az olcsóbb szállítás révén
Az áruszállítás története 3.rész – hogyan múlták felül a vasútvonalak a postakocsikat és a belvízi hajózást
Az áruszállítás története 4. rész – az elfűrészelt gőzkocsi-kerekekről és a zseniális lengyel tervezőről
Az áruszállítás története 5. rész – a rekordszintű vasúti befektetésekről a XIX. és a XX. század fordulóján
Az áruszállítás története 6. rész – több mint fél tonna szén 100 km-en. Ennyit fogyasztottak a gőzteherautók.
Az áruszállítás története 7. rész – arról, hogy a megszállók hogyan nyomták el a lengyel ipart és milyen szerepe volt ebben a vasútnak
Az áruszállítás története 8. rész – arról, hogy a lengyel gyárban készült gép volt a legnagyobb teljesítményű egész Európában
Az áruszállítás története 9. rész – arról, hogy ki húzott elsőként hasznot a belsőégésű omnibuszok gyártásából
Az áruszállítás örténete 10. rész – az első benzinmotorok megbízhatatlanságáról