Az áruszállítás története 15. rész – az első teherautók meghibásodásának oka a fagy volt

Habár a XX. század elején nőtt a teherautók népszerűsége, valamint a gyártók tapasztalata, az akkori autók nem voltak megbízhatók. Csupán a kohászat fejlődése – mely a felhőkarcolók építéséhez szükséges anyagok gyártásába kezdett – okozta azt, hogy a járművekhez felhasznált anyagok egyre megbízhatóbbá váltak.

Az első teherautók tömör, sőt kimondottan otromba felépítése a tervezők tapasztalatlanságából és az akkori, a mai acélhoz képest gyengébb ellenálló-képességű acél tökéletlenségéből fakadt.

A Brooklynban épített Hewitt márkájú teherautók tengelyei szénacélból készültek. Amikor jött a fagy, a féltengelyek megrepedtek. John Winchester visszaemlékezett, hogy hogyan cserélte őket a Ruppert, Trommer vagy Shaefer sörfőzdék lerobbant kocsijaiban.

1909-ben a teherautó-kiálításra Hewitt egy olyan autót vitt, mely csupán néhány órával az esemény kezdete előtt lett kész. A Brooklynból a Madison Square Gardenbe vezető úton megolvadt egy csésze az egyik hajtórúdban. Winchester kivette azt és három hengerrel érte el az úti célját. A gyártó bemutatta a teherautót nyitott motorháztetővel, az eltávolított hajtórúddal és csapággyal. Azt állította, hogy nincs semmi titkolnivalója, és hogy a gyártmányuk megbízhatóságát és az alkatrészek nagy teherbírását mutatják éppen be – nevetett a munkaadója csalásán Winchester.

Az acél növelte a járművek tartósságát

A kezdetekben gyártott járművek gyakori meghibásodása nemcsak a tervezési-kivitelezési hibákból és a mérnökök tapasztalatlanságából fakadt, hanem a nem megfelelő anyagokból is. A kohászat fejlődése azonban gyors volt, és ez egyaránt volt köszönhető a fegyverkezésre fordított nagy befektetéseknek (például az egyre nagyobb ágyúk gyártása), de az építőipar és a vasút igényeinek is.

Az első (10-emeletes) felhőkarcoló Chicagóban épült 1883-ban. A vasutak ugyanakkor egyre szilárdabb síneket igényeltek, melyek képesek a nagyobb terhek szállítására. A sínek iránti tömeges kereslet, mely összefüggött a vasútvonalak gyors tempójú kiépítésével, lehetővé tette, hogy a kohók egyre jobb minőségű acél gyártási folyamatait dolgozzák ki. Az 1889 március 31-én megnyitott Eiffel-torony az utolsó nagy vasból készült szerkezet volt. Az utána következőkben már acélt használtak fel. A kohászok megtanultak ötvözött acélt gyártani, 1912-ben pedig megjelent a rozsdamentes acél.