A XX. század elején a hadsereg felfedezte az autókban rejlő potenciált, s úgy tervezte, hogy konfliktus esetén a teherautókat a vasút kiegészítéseként fogja használni. Franciaországban 1912-től 20-féle típusú, különböző márkájú autó volt támogatott, ebben négy Berliet. Más országokban hasonló volt a helyzet, ami idővel ahhoz vezetett, hogy az autóipar annyira felfejlődött, hogy a teherautókat részletre lehetett vásárolni.
A szubvenció azt jelentette, hogy pl. 1913-ban egy 18 ezer frankba kerülő Berliet CBA vevője visszakapott 5,9 ezer frank visszatérítést. Egy 3 tonnás 15 ezer frank árú Peugeot vásárlásakor 6,9 ezer frankot kapott vissza. Az összeg azért volt magasabb ez utóbbi esetben, mert a Peugeot-nak mindkét tengelyén található kerekei gumival voltak védve, ami kevésbé tette tönkre az utakat az acélkerekeknél.
Ennek a rendszernek köszönhetően 1914 augusztusában a francia hadsereg villámgyorsan hozzáfért hatezer teherautóhoz.
Ugyanezt tették a németek is – a Vezérkar 1908-tól ajánlott szubvenciót, erre a célra pedig évi egymillió márkát szánt. Azonban a hadsereg nem bízott túlságosan a teherautók használhatóságában, és a pénzt inkább a személyautók és motorkerékpárok tulajdonosainak szánták, nem pedig a teherautó- és autóbusz-vásárlóknak. Csupán 1912-től különítettek el egy bizonyos összeget a nagyobb és nehezebb járművek állományának növelésére. A hatóságok érdeklődését a 2-5 tonna közti szállítási kapacitású teherautók keltették fel.
A hadsereg fizetett a teherautók fenntartásáért
A brit War Office a 3-tonnás teherautók tulajdonosainak 110 fontot fizetett 1911-től. A pénzt félévente fizették ki a jármű állapotának ellenőrzésekor.
Hamarosan a támogatott modelleket öt cég kezdte gyártani és hatodikként csatlakozott hozzájuk Wolseley, akinek már sikerült kihátrálni a teherautó-gyártásból, mivel kevéssé jövedelmezőnek ítélte azt.
A Hadügyminisztérium csak 1913-ban azon gyártók új modelljeinek három tesztsorozatát vezette le, akik azt szerették volna, hogy az autóik szubvencionálhatóvá váljanak. 1914 augusztusában a hadsereg ilyen módon 1200 autó birtokába jutott.
1912-ben az USA kormánya nem gondolt a szárazföldi háborúskodásra, de közzétette az államigazgatás által vásárolt teherautókra vonatkozó követelményeket. Nem aggódott a hadsereg járműparkja miatt, mivel 1913-ban a 170 gyártó 51 586 teherautót bocsátott ki a gyárból, megelőzve ezen a téren a többi országot. Két évvel később a teherautók fölényre tettek szert a lovak fölött. Egy sofőr heti 20 dollárt keresett, miközben a kocsis csak 14-et. A teherautókat részletre lehetett vásárolni, ezért megszűnt a magas ár okozta nehézség.
A Trans.INFO Az áruszállítás történetének következő részében arról lesz szó,
hogy milyen szerepük volt a teherautóknak az I. világháború idején.