Az I. világháború ideje különleges időszak volt a közlekedés és áruszállítás tekintetében. A katonáknak, akik addig a lovasszállítást ismerték, meg kellett szokniuk az új közlekedési eszközöket. A teherautókat és az autóbuszokat teljes mértékben kihasználták, így egyik napról a másikra a harcok elengedhetetlen és egyre professzionálisabb elemévé váltak.
A háború során megszületett a professzionális közúti közlekedés, mely magába foglalt minden szállítási feladatot: a katonák fuvarozásától kezdve az ágyúk vontatásáig. A Motor Age amerikai magazin levelezője írta izgatottan 1916 januárjában, hogy a francia katonákat hogyan szállítják teherautókkal a lövészárkokból a 10 mérföldnyire lévő pihenőhelyre. Ezek francia teherautó-modellek voltak, melyeket a háború elején rekviráltak. Könnyen felismerhetőek voltak a lefestetlen feliratokról és a színes foltokról, melyek a védő festés során kerültek rájuk. Az előző tulajdonos neve csupán akkor tűnt el, amikor teljes felújításon esett át az adott teherautó. A franciák amerikai járműveket is használtak. Sípszóra a katonák a teherautókban keresztben elhelyezett padokon foglaltak helyet – autónként 35 fő.
A rekvirált járművek közül némelyek acélkerekűek, amelyek árusítását több mint egy évvel a háború kitörése előtt betiltották.
Minden teherautóban van egy függőágy a sofőrnek és a segédjének – így jellemezték a “hálókabint”.
A brit parancsnokság nem látta előre, hogy a kontinensen más az éghajlat mint a szigetvilágban. A rekvirált londoni autóbuszok kabinjai nyitottak voltak, és nem védtek a jeges széltől, hótól és esőtől. Az autóbuszok szállították a gyalogságot a frontra. Azért, hogy ne fedezzék fel a katonákat éjjel, kikapcsolt fényszórókkal szállították egyik helyről a másikra, ami viszont megnövelte a balesetek, árokba sodródás vagy a bomba által kivályt kráterbe esés kockázatát. Ilyen körülmények között a sebesség nem haladta meg az 5 km/h-t. Az autók heti 7 napon át dolgoztak és csak akkor javították őket, amikor elromlottak.
Központi autóbuszpark
1916 decemberében az autóbuszok állapota olyan rossz volt, hogy a parancsnokság vette át a felügyeletüket, létrehozva a központi autóbuszparkot. Ez lehetővé tette a járművek rotációját és a megelőző javítások elvégzését. Két autóbusz mindig teljes felújítás alatt állt, a műhely pedig eközben vállalhatta a sürgős munkákat is.
1918-ban a német támadás során az autóbuszok 60 órákat dolgoztak. 1918 márciusának vége felé az autóbuszok több mint 200 ezer katonát szállítottak át, hozzájárulva ezzel a német támadások megtöréséhez. A flotta központi irányítása ellenére 1919-ben a fronton szolgáló londoni autóbuszok 90 %-a annyira el volt használódva, hogy már nem lehetett őket megjavítani. A város csupán 150 autót szerzett vissza a 900 frontra küldött közül.
A Trans.INFO Az áruszállítás története következő részében arról lesz szó,
hogy a hadsereg hogyan képezte a sofőröket és az autószerelőket.