Az I. világháború kitörésének pillanatában a legnagyobb teherautó-gyártó a Berliet volt. Már a háború kezdete előtt megszületett a hadsereg számára legfontosabb 3 tonnás kategóriájú CBA modell terve. A mintapéldány 80 ezer km-t tett meg, ami akkoriban hallatlan távnak számított. A Közlekedés történetének jelenlegi cikkében arról lehet olvasni, hogy hogyan boldogult a többi autógyártó a háborús években.
Az autók megbízhatónak bizonyultak, a francia szállító egységek pedig a legfontosabb feladatok ellátására választották a CBA modellt. A jármű 1913-ban 18 ezer frankba került, ugyanebben az időben a konkurens Peugeot 505 pedig 15 ezerbe. A lyoni Berliet üzem gépsorairól (melyet amerikai gyárak mintájára építettek) 1917 vége fele napi 50 CBA típusú autó gördült le. Egy hónap alatt a gyártás 1,5 ezer darabszámot ért el.
1918-ban a gyártás havi ezerre csökkent le, mivel az üzem párhuzamosan napi 16 Renault tervezésű tankot is gyártott. A Berliet a hadseregnek 25 ezer teherautót szállított, a 37,8 ezer összes francia márkájú autóból.
A konfliktus kitörésekor a brit Hadügyminisztérium bevezette a szabványmodellek gyártását, 1915-ben pedig a gyárak ellenőrzését átvette az Ellátásért felelős minisztérium (Ministry of Supply). Az AEC a háború végéig 10 ezer autót szállított. A Dennis több mint 7 ezret, a Thorncroft 5 ezer J típusú teherautót, a Commet több mint 3 ezer négytonnás modellt, azonban a Leyland közel 6 ezer háromtonnás modellt.
A német teherautók nem tudtak min közlekedni
A franciák vagy a britek teljesítményéhez képest (nem beszélve az amerikaiakról, akik csupán 1918-ban 227 ezer teherautót gyártottak le) a németeké elég gyengének bizonyult. 1914-ben a negyven gyártó összteljesítménye 2239 teherautó volt. A háború idején az ipar több mint 40 ezer autót szolgáltatott a hadsereg részére. 1918 novemberében a császári hadsereg 25 ezer teherautóval rendelkezett, azonban ezek nagy része egy helyben állt, mivel nem volt üzemanyag, sem gumi a kerekekre. A legnagyobb gyártók a Buessing, a NAG, a MAN és a Mannsesmann-MULAG voltak. A Benz a háború idején évente több mint 1200 teherautót gyártott, a Daimler 1914-es 605-ös darabszáma pedig 1918-ra 996-ra nőtt.
A háborús teherautó tipikus modelljének 30-40 lóerős benzinmotorja volt és láncos kerékmeghajtása, melynek gumival bevont kerekei voltak. Az autók karbantartás nélkül akár egymás utáni két napon is tudtak dolgozni – a szerkezet megérett és jelentősen olcsóbb volt a lovas közlekedésnél.
A Trans.INFO Az áruszállítás története következő részében arról lesz szó,
hogy a tankok kialakulása hogyan járult hozzá a nehézgépjárművek fejlődéséhez.
Előző részek:
Az áruszállítás története 21. rész – így képezte a hadsereg a sofőröket és az autószerelőket