Az első tankok megépítése az I. világháború idején azt eredményezte, hogy megszületett egy teljesen új ágazat – a nehézgép szállítás. A franciák az első páncélozott masinák frontra szállításához ugyanis teherautókat használtak.
A lövészárok-hadviselés nagyon véresnek bizonyult. A brit Ernest Swinton tiszt már 1914 szeptemberében jelentette, hogy a lövészárkokban naponta ezer katona hal meg. Egy fiatal tiszt átlagosan három hétig harcolt a fronton az élen mielőtt megölték vagy komoly sebesülést szerzett volna.
Swinton a hadügyminiszternek – Lord Kitchenernek írt jelentéseiben páncélozott harckocsik alkalmazását követelte. A szárazföldi haderő figyelmen kívül hagyta ezt az ötletet, azonban a tengerészet felfigyelt rá. Már 1914 vége felé Winston Churchill kezdeményezésére megalakult a Royal Naval Air Squadron.
Ez a kissé megtévesztő elnevezés egy főként civil műszerészekből álló egységet takart, akiknek a feladata a felmerülő műszaki problémák megoldása volt: kis léghajók, léggömbök és megfigyelő röppentyűk, víz alatti fegyverek és mélyvízi bombák létrehozása, stb. A hajóraj egy olyan jármű megalkotásán dolgozott, mely képes lenne a lövészárkokon való közlekedésre. A munkálatokat Winston Churchill és Lloyd George támogatta, szembekerülve a szárazföldi haderő álláspontjával, mely butának tartotta az ilyenfajta ötleteket. Churchill a tengerészet 70 ezer fontját szánta a „szárazföldi hajókra” fordított munkálatokra.
A francia tankokat a nehézgép szállítás vitte a frontra
A britekhez képest három éves késéssel lendültek mozgásba a Renault tervezők, akik a brit konstrukcióhoz képest komoly újítást vezettek be: a forgatható toronyban fegyverzetet helyeztek el. A Char Renault FT (FT-17) tank ugyanebben az évben került használatba, és a harctéren 1918 május utolsó napján vetették be. Két ember fért el benne és egy 37 milliméteres páncéltörő ágyúval valamint egy 8 milliméteres géppuskával volt felszerelve.
Az FT-17 Renault-k annyira könnyűek voltak (nem egészen 7 tonnát nyomtak), hogy teherautók is alkalmasak voltak a szállításukra. Már a háború után Lengyelország 10 darab 7,5 tonna szállítási kapacitású egytengelyű pótkocsis Renault FU teherautót vásárolt, melyek kettesével is tudták szállítani a harckocsikat. Megszületett a nehézgép szállítás új módja.
A Trans.INFO Az áruszállítás története következő részében arról lesz szó,
hogy az I. világháború után hogyan bővült a szállítási szolgáltatások köre.
Előző részek:
Az áruszállítás története 21. rész – így képezte a hadsereg a sofőröket és az autószerelőket
Az áruszállítás története 22. rész – a Berliet mint háborús sikertermék