Amikor közeledett a háború vége, a hadsereg fokozatosan szabadult meg a katonáktól. A sofőrök számára ez a civil karrier kezdetét jelentette. Nagy-Britanniában a The War Motors Association a leszerelt teherautók árusításával foglalkozott, a volt katonák pedig felár nélkül megvásárolhatták ezeket a járműveket. A hadsereg még a (fenti képen látható) Ford T mentőkocsikat is leszerelte. A könnyű alvázaik kis autóbuszok és furgonok építésére szolgáltak. Ezen körülmények következtében a piacon teljesen új szállítási szolgáltatások jelentek meg.
Számos autó volt, csupán a brit hadsereg tizenegy-néhány ezer teherautótól vált meg. A volt katonák felvásárolták ezeket és kezdetleges autóbuszokká alakították át őket. A dobozt általában valamivel különb karosszériával helyettesítették. Így szaporodtak meg Nagy-Britanniában az autóbuszos fuvarozók és megszületett egy egészen új, az autóbuszos turizmusra épülő szolgáltatás.
A leszerelt katonák, mint például Olivier Tibble, aki 1919 júniusában lett újra civil, minden országban saját vállalatokat alapítottak. Tibble ezt az apjával együtt vitte végbe, megvásárolva egy Dennis márkájú teherautót. Az átalakítás után a jármű egy 26 személyes karosszériát kapott és Andover valamint Newbury közti útvonalon közlekedett. A cég a XX. század hatvanas éveinek végéig működött.
Másokat, mint például a német Arndt Wobstot, akik megtanultak a katonaságnál teherautót vezetni, szívesen alkalmazták a szállító cégek. A vállalkozók megérezték, hogy a közlekedésben a ló lassan háttérbe szorul. Wobst felidézte, hogy az apjának a cége, melyben ő is dolgozott, 1919 és 1920 fordulóján 4 lóért és 2 lovaskocsiért cserébe egy berlini sörfőzdétől egy Benz teherautót kapott.
Ugyanilyen típust vezettem a háború idején, ezért mindent tudtam a karbantartásáról. A teherautónak és a pótkocsinak gumi futófelülete volt és láncmeghajtása, a sofőr pedig jobb oldalon ült. A sebességváltó kar kívül volt, a gyenge megvilágítást pedig karbid-lámpák szolgáltatták. Mivel eleinte csak én tudtam autót vezetni, folyamatosan utaztam. A munkatársaim sofőrsegédek voltak. Idővel már csak kivételes alkalmakkor ültem a volán mögé” – emlékezett vissza Wobst.
A Trans.INFO Az áruszállítás története következő részében arról lesz szó,
hogy miért hordtak mindig a régi teherautókban egy olajoshordót.
Előző részek:
Az áruszállítás története 23. rész – hogyan járultak hozzá a tankok a nehézgépszállítás létrejöttéhez