Az előző évszázad 20-as éveinek küszöbén a teherszállítás nem kis kihívást okozott. Rossz volt az utak állapota, az autóalkatrészek pedig gyakran elromlottak. Ezért a sofőrök kénytelenek voltak gyakran kényszerpihenőt tartani. Akkoriban a teherautó-sofőrök munkája nagy erőfeszítést és kitartást követelt meg.
A német Arndt Wobst, aki a teherautó vezetésével foglalkozott a családi vállalkozásban, visszaemlékezett arra, hogy az első szállítási szerződést a Kleinsaubernitz melletti Olaba bányából Bautzenbe történő szénszállítmányra kötötték.
Hamarosan hosszabb utakra indultunk. A bautzeni papírgyár termékeit szállítottuk Berlinbe. A teherautóra és a pótkocsira összesen 8 tonnányi papírt rakodtunk. Bautzenből este 6-7 körül indultunk és jó fél nappal később érkeztünk Berlinbe.”- mesélte Wobst.
A nem túl jó anyagok, melyekből a teherautót építették, valamint a rossz minőségű utak gyakori meghibásodást és elhúzódó javítási munkálatokat okoztak.
Az apróbb meghibásodásokat, mint például a lánc eltörését, könnyedén megjavítottuk mi magunk. A szerszámok, szegecsek és láncszemek, a tartalék üzemanyaghoz hasonlóan, mindig kéznél voltak. Amikor sík terepen haladtunk, akár 30-35 km/h-s sebességet is elértünk. Azonban a gyakori megállók a sebességátlagot 8 km/h-ra csökkentették. A teherautó hátulján lógott egy használt olajjal töltött régi heringes hordó. A sofőrsegéd feladata az volt, hogy időnként kiszálljon a kabinból és ecsettel beolajozza a láncokat. Az eltört rugók javítása már bonyolultabb feladatnak bizonyult. Szükségünk volt a legközelebbi kovács segítségére, de ahhoz,hogy hozzá eljussunk, a teherautó alá egy útszéli fáról vágott ágat tettünk.”- ecsetelte a javítási munkálatokat.
A német fuvarozó első hosszabb útja Düsseldorfba vzetett, a bautzeni papírgyár megbízásából.
Harc a szállítási megbízásokért
Hétfő reggel indultunk. Az első éjjel utaztunk. Szerdán megérkeztünk a kijelölt helyre. Majd vonattal a klevei margaringyárba utaztam. Bíztam benne, hogy kapok tőlük egy megbízást, hogy szállítsak a drezdai raktárukba. Szinte kihallgatásnak vetettek alá engem, melyben biztosítottam őket arról, hogy képes vagyok 8 tonna margarint vasárnapig eljuttatni a kért helyszínre.” – Wobstnak nem kis nehézséget okozott, hogy meggyőzze az ügyfelet arról, hogy képes időben kézbesíteni a szállítmányt.
Azonban úgy alakult a helyzet abban az időben, hogy a vasutak igen kellemetlen vagonhiányban szenvedtek, ami miatt hosszú ideig várni kellett arra, hogy teljesítsék a feladataikat.
Végül megkaptam a szállítási megbízást, elutaztam a teherautóért, mely Poldrack, a segédem által kitakarítva és lemosva várakozott. Még a karbid-lámpákat is kitisztította és kifényesítette a sárgaréz hűtőt. Tehát a csillogó-villogó autóval elutaztunk Klevebe, majd Drezdába. Amikor hétfő reggel begördültünk a cég udvarába, az apám, aki az út előtt nagyon szkeptikus volt, lelkesen közölte, hogy azonnal vissza kell mennünk Düsseldorfba.” – fejezi be történetét Wobst.
A Trans.INFO Az áruszállítás története következő részében arról lesz szó,
hogy mivel vesztegették a fuvarozók a vámtiszteket 90 évvel ezelőtt.