Az előző évszázad húszas éveiben bizonyították be a teherautók, hogy mennyire hasznosak a fuvarozásban. A civil gazdaságban hamar világossá vált, hogy kis és közepes távolságok esetén a teherautók felveszik a versenyt a vasúttal.
Az autók elsősorban gyorsabbak voltak a vasútnál. A gyors fuvarokra való nagymértékű szükséglet miatt az új szállítócégek a lovakat teherautókra cserélték.
Az 1920-21-es szezonban vettünk egy második Benz teherautót is, ugyanattól a sörfőzdétől. 1927-ben megvásároltuk az első kardántengely meghajtású és villanyvilágítással rendelkező Benzt. Ezt a hosszabb utakra használtuk.” – emlékszik vissza Wobst, a német fuvarozó.
A német fuvarozási piacot már a kezdetektől fogva előírások szabályozták. 1919 január 24-én bevezették a személy- és áruszállításra vonatkozó koncesszió megszerzésének kötelezettségét. A fuvarozási tevékenység végzésére nem kapott senki engedélyt, akinek szándékában állt versenybe szállni a Német Postával vagy a Német Vasutakkal.
A német vámtisztek nem utasították vissza a megvesztegetést
A gépesített közlekedés Európa más országaiban is nagy népszerűségre tett szert. A holland darabárú-szállító, J. van der Luyt, aki a tulipánhagymák fuvarozására rendezkedett be, 1921-ben eladta a lovait és egy Ford T teherautóra váltott. A német megfelelőjéhez hasonlóan már egy háború után kialakított modell mellett döntött, melynek hátsó tengelye nagyobb terhelést is elbírt, mint a háborús mentőkocsik.
Mindössze 6 évvel később, 1927-ben utazott a holland fuvarozó először külföldre – Németországba. Megemlítette, hogy a határ átlépése egy napba telt, a német vámosokat pedig egy kerek sajt felével kellett megvesztegetnie.
A Trans.INFO Az áruszállítás története következő részében arról lesz szó,
a XX. század elején hogyan fejlődött Németországban a gépjárműipar.