A francia kormány árgus szemekkel figyelte a független autóbuszos fuvarozók cselekedeteit, akik a vasutak által meghatározott feltételeknek megfelelően, az általuk megszabott árakkal dolgoztak és így fejlődtek. Egy utas vasúton történő szállítása Franciaországban 1921-ben 6,11 centime volt kilométerenként, az évtized végére azonban ez az összeg szinte duplájára, több mint 11 centime-re nőtt.
Az autóbusz-közlekedés gyors fejlődése ellenére a szállításban való részvételük nem érte el még a piac 1 %-át sem. Az 1928/29-es szezonban a francia vasutak munkája elérte a 8,2 milliárd utas-km-t, míg az autóbuszoké csupán 32,4 millió volt.
A szállodák szívesen tartottak buszt, hogy a vendégeket a vasútállomásról a hotelbe, illetve visszavigyék.
Az Atlanti-óceán másik oldalán az autóbuszok nem futottak be nagy karriert
A gépjárműves utasszállítás fejlődött az USA-ban is. 1927-ben az Egyesült Államokban 33 800 autóbuszos cég működött, s minden reggel 51,5 ezer iskolabusz szállította iskolába a gyerekeket.
Az európaiakkal ellentétben az Óceánon túli autóbuszos fuvarozók hatalma soha nem nőtt nagyra. Elterjedésüket és fejlődésüket akadályozta a személyautók népszerűvé válása.
1920-ban az Egyesült Államokban több mint 8 millió személyautó volt nyilvántartásba véve, míg öt évvel később már közel 17,5 millió. Ebben az időben az autóbuszok száma elérte a 18 ezret, a teherautóké pedig a közel 2,6 milliót.
Maguk az amerikai autóbuszok is különböztek az európaiaktól. Az amerikai tervezők szívesen dolgoztak limuzin-alvázakkal, melyeket meghosszabbítva kényelmes körülmények között lehetett szállítani nagy sebesség mellett akár tizenegy-néhány főt is. Az európai mérnököknek nem volt erre lehetőségük, így a teherautók alvázait használták fel, habár a kényelem növelése érdekében általában hosszabb rugólapokkal és a hátsó tengely fölött alacsonyabbra engedett keretekkel.
A Trans.INFO Az áruszállítás története következő részében arról lesz szó,
hogy a farmerek hogyan járultak hozzá a nehéz teherszállítás fejlődéséhez.