Az Egyesült Államokban igazán nagy hatalmuk volt az áruszállítóknak, akikből az államigazgatás 1927-es adatai szerint 160 ezer volt. A teherautók száma 1919-ben 1 millió volt és ez 1930-ra 3,6 millióra nőtt.
A teherszállítás gyors növekedését a farmerek erős helyzete és gazdagsága magyarázza, akik a gépjárműveknek köszönhetően egyre távolabbi piacokat is meg tudtak hódítani. Végezetül a teherautók jelentősen olcsóbbak voltak a lóvontatású vasúti kocsiknál.
A lovak használatakor a szállítás költsége az élelmiszer fogyasztói árának több mint felét tette ki! A 20-as évek elején az egyik New York-i cég megállapította, hogy a gépjármű használata a lovak helyett 48-ról 20 centre csökkentette a tonna/mérföld költségüket.
A Wisconsin állambeli Milwaukeeben a tejüzem teherautókat kezdett alkalmazni a tej nagyüzemi szállításához, ennek köszönhetően egy kvart árát 2 centtel kevesebbre, azaz majdnem a felére csökkentette. 1920-ban a teherautóknak köszönhetően a farmerek 100 km-es körzetben tudták az árut kézbesíteni. Mindössze egy évtizeddel korábban ennek a határa 20 km volt.
Személyautó Ford megerősített tengelyekkel
A teherautókat főként farmerek vásárolták, akiknek könnyű és olcsó modellekre volt szükségük. Ezért az amerikai gyárakban 1922-ben megépített teherautók 83%-ának 1 tonna alatti volt a szállítási kapacitása.
A nagyhatalom a Ford volt, amelyiknek a személyautó T-modell verzióját megerősítve akár egy tonna áru szállítására is képes volt. Hogyha ez kevésnek bizonyult, az ügyfél vásárolhatott egy erősebb hátsó tengelyt és kétszer annyi árut is szállíthatott vele.
A Ford versenytársai a REO, a Studebaker és a Chevrolet voltak. Az általuk épített könnyű teherautók látványa egyre jobban elterjedt a falvakban és a városokban. A gyártás tömeges mértékének köszönhetően, mely elérte az évi több tízezres számot, az amerikai autók ára vonzó volt, melyet az európai versenytársaik nem tudtak utánozni.
A Trans.INFO Az áruszállítás története következő részében arról lesz szó,
hogy ki építette az első pótkocsit.