A vasút egyre gyakrabban veszítette el az ügyfeleit az ipar és a kereskedelem területéről a gépjárművekkel való versengés során. Száz fontnyi (kb. 50 kg) darabáru elszállítása vonattal, expressz osztályon, Buffaloból Tonawandáig (16 km-es távon) 83 centbe került 1921-ben, ezzel szemben teherautóval – csupán 25 centbe.
A gépjárművekkel való szállítás 46 órával rövidebb időbe telt. A 206 km-es távnál (Ashtabulaig) a költségek kiegyenlítődtek (vasúttal 133 cent, autóval 130 cent), de a teherautó továbbra is gyorsabb volt, méghozzá 68 órával. A 493 km távon (Albanyig) a vasút 138 centbe került (több mint feleannyiba került a teherautónál), de az út 65 órával tovább tartott mint gépjárművel.
A vasúttal való szállítás sok időt vett igénybe, mivel összeadták az áru állomáson történő átrakodásának és a megrendelőig való elszállításának idejét valamint a csomagolás költségeit is. Eközben a teherautó be-és kirakodása egy órába telt, az utazósebesség pedig akár a 16 km/h-t is elérte.
A gyors közúti szállításból húzott hasznot pl. egy nagy detroiti áruház, és elindította a megvásárolt áruk házhoz szállítását 120 km-es körzetben. Ennek köszönhetően jelentősen megnőtt a vásárlók száma és egyértelműen emelkedett a kiszolgálás színvonala.
A vasút olyan fontos ügyfeleket is elveszített, mint például a bútorgyárak vagy költöztetőcégek, akik a vasúti szállításról a számos átrakodás miatt mondtak le, habár 480 km fölött távokon olcsóbb volt a teherautóknál.
A Trans.INFO Az áruszállítás története következő részében arról lesz szó,
az átrakodások számának csökkentése hogyan gyorsította meg a vasúti szállítás folyamatát.