A Goodyear transzkontinentális fuvarjai, habár költségesek voltak, biztosították a reklámot, a tervezőknek pedig tökéletes tesztelési lehetőséget jelentett. A szanaszét szaggatott kerekek megmutatták a tervezőknek, hogy hol elengedhetetlen a megerősítésük.
A tömörebb peremek és oldalfalak kiküszöbölték a problémák nagy részét és nem egészen egy év után Akron és Killingly között hét teherautó utazott rendszeresen a Wingfoot Expresst színeiben. Egy irányban 80 órára volt szükségük, s megkönnyítették a háborús feladatokkal túlterhelt vasutak dolgát.
1918-ban Goodyear teherautói repülőkerék-abroncsokat szállítottak San Franciscoba. A közel 12,5 ezer km-es útvonalon nem lyukadt ki egy autógumi sem, nem volt egy defekt sem. A teherautók Lincoln Útján haladtak, amelyen 56-ból 36 fahíd leszakadt. Az autók összesen négy ilyen transzkontinentális utat tettek meg, összesen 48 ezer km-t mentek. A partvidéktől a partvidékig a legjobb utazási idő 14 nap volt.
Nézd meg az archív némafilmet 1919-ből, amely bemutatja a Bostonból San Franciscóig tartó transzkontinentális utat
A Wingfoot Express autói nem csak gumiabroncsokat szállítottak. Az egyik transzkontinentális úton cserkészeket fuvaroztak. Egy másik alkalommal, a Vöröskereszt kérésére, 100 óra alatt kézbesítettek 18 tonnányi gyógyszert Chicagóból a Baltimore-i kikötőbe, melyre sürgősen szükség volt Franciaországban. A teherautók két órával azután értek a helyszínre, hogy a címzett megkapta a táviratot a várható szállítmányról.
A Trans.INFO Az áruszállítás története következő részében arról lesz szó,
hogyan született meg a háromtengelyű teherautók ötlete.